A füsti-, a molnár- és a partifecskék állománya az elmúlt 15–20 évben folyamatosan csökken. Leginkább az élőhelyek nagymértékű átalakítása, a települési szúnyogirtás, a mezőgazdaságban használt vegyszerek, az emberi zavarás, a fészkek pusztítása veszélyezteti őket. A 2019-es statisztika alapján kétmillió fecske hiányzik hazánkból, ennek egyik oka, hogy megváltozott az állattartó kultúra.

Ezelőtt ötven-száz évvel az emberek tartottak otthon lovat, tyúkot, disznót, tehenet. Ahol állatot tartottak, ott megjelent a légy, ahol pedig megjelent a légy, ott megjelentek a fecskék – mondta Lehoczky Krisztián, a Mályi Természetvédelmi Egyesület elnöke az M1 Kék bolygó című műsorában.

A füsti fecskék jellegzetes, felül nyitott sárfészkeit elsősorban istállók, mezőgazdasági épületek esőtől védett részeire építik. Ez a faj erősen kötődik az állattatáshoz, így mivel a csökkenő állattartás miatt kevesebb a táplálék a fiókaetetési időszakban, a füstifecske-kolóniák egyre inkább elnéptelenednek.

Még nehezebb a helyzetük a városban az intenzívebben lakott részeken fészkelő fajoknak, hiszen ott a rovarok mennyisége olyan drasztikusan csökkenhet időről időre, ami miatt beállnak a táplálékhiányos időszakok – mondta Monoki Ákos, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság tájegységvezetője.

Több veszélyforrás: rovartirtó szerek, klímaváltozás

A rovarirtó szerek kiemelten veszélyesek az őszi, vonulás előtti időszakban, amikor az egyedek az átlagos táplálékmennyiség két-háromszorosát fogyasztják, és a felesleget zsír formájában raktározzák.

Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője elmondta, ebben az időszakban a fecskék sokkal többet esznek, sokkal több mérgezett rovart fogyasztanak.

A méreganyag a táplálékból inaktív formában raktározódik a zsírban, és ezt a zsírt a madár maximum öt nap alatt felhasználja. Ez azt jelenti, hogy a zsírban elraktározott méreganyag hihetetlen gyorsasággal és nagyságrendben önti el a szervezetét, bár Magyarországon mérgeződött meg az adott madár, de majd Afrikában fog elpusztulni.

Az egyik legkomolyabb problémát az éghajlatváltozás jelenti, hiszen az extrém száraz, vagy a csapadékos időszakok gyakoriságának és időtartamának növekedése jelentősen tizedeli a populációkat.

A vonuláskor a stratégiai fontosságú pihenő- és táplálkozóhelyek megszűnése mellett az időjárás rendkívüli változékonysága is nehezíti a madarak életét. Az egyre korábban beköszöntő tavaszhoz, kései fagyokhoz nincs idejük alkalmazkodni. A hazaérkező fecskék pedig nem lehetnek biztosak abban, hogy még van hol költeniük. Ez fenyegeti a partifecskéket is.

Európa-szerte eltűnnek azok a partfalak, amelyekbe évente újabb és újabb fészkeiket áshatnák ezek a kis madarak. Egyik legjelentősebb élőhelyük és maradványállományuk a Felső-Tiszán található.

A statisztikák szerint száz partifecskéből csak negyven éli meg a következő költési időszakot, és még mindig előfordulnak szándékos fészekleverések. Sajnos ezek az életterek egyre inkább eltűnnek, és ezt az alfajt jelentős mértékben érinti az emberi pusztítás és zavarás. A három fecskefaj közül a partifecske a legfenyegetettebb.

Védeni kell ezeket a hasznos madarakat

A Mályiban található madármentő állomás foglalkozik bajba került fiókákkal is. Előfordulhat, hogy a kiesett madárkán magunk próbálunk segíteni, de nem mindegy hogyan. A szakértők felhívják rá a figyelmet, hogy először tájékozódjunk a megfelelő oldalakon arról, hogy hogyan helyezzük el, mivel etessük.

A kétmillió fecske hiánya körülbelül kétezer tonna, potenciálisan betegséget terjesztő vagy kártevő rovartöbbletet jelent. Most, amikor a járvány miatt többet tartózkodunk otthon, törődjünk hasznos madarainkkal.

Hazánkban évtizedek óta csökken a füsti, molnár- és partifecskék száma. Bár a veszélyforrásokat leginkább nemzetközi szintű összefogással lehet befolyásolni, mi magunk is hozzájárulhatunk a fecskefajok megóvásához.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület gyermekeknek szóló weboldalán, a csipogo.hu-n még az óvodásokra is gondolnak.