Az ügy előzménye, hogy egy magánszemély lakásvásárlás céljából devizahitel-szerződést kötött egy magyarországi székhelyű bankkal. A szerződés szerint az adós tartozásának mindenkori összegét a pénzintézet a saját nyilvántartásain és könyvein alapuló egyoldalú nyilatkozata állapítja meg. E nyilatkozatról olyan közjegyzői okirat állíttatható ki, amellyel az adóssal szemben végrehajtás indítható.

Az érintett magánszemély később keresetet indított annak megállapítása érdekében, hogy a kölcsönszerződés említett feltétele tisztességtelen és hátrányos-e. A bank vitatja az adós keresetében megfogalmazott állításokat.

Gerard Hogan ír uniós főtanácsnok indítványában megállapította, hogy az uniós irányelv nem írja elő, hanem csak lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megtiltsák az ilyen feltétel alkalmazását. Hangsúlyozta: az a körülmény, hogy egy szerződési feltételt nem világosan és érthetően fogalmaztak meg, nem jelent külön alapot e feltétel tisztességtelenné nyilvánítására. Véleménye szerint a bank nem köteles tájékoztatni a fogyasztót a szerződésük valamely feltételének értelmezésére vonatkozó, ellentmondó bírói gyakorlatáról.

Álláspontja szerint az uniós irányelv kizárja az olyan szerződési feltételt, amelynek az a hatása, hogy a hitelfelvevőt korlátozza vagy elzárja valamely vitarendezési módtól, jelen ügyben azonban úgy tűnik, hogy a vitatott szerződési feltétel nem tekinthető tisztességtelennek. Az idézett feltételt akkor lehetne tisztességtelennek tekinteni, ha fogalmilag jelentős egyenlőtlenséget idézne elő a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben.

Az uniós főtanácsnok feladata, hogy - pártatlanul és függetlenül eljárva - a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen az uniós bíróság elé. Véleménye nem köti a bíróságot, de a végső ítélet az esetek jelentős részében egybeesik azzal.