Mint mondta, az időjárási folyamatokra a legtöbb ember kisebb-nagyobb mértékben érzékenyen reagál, különösen azok, akik szív-érrendszeri betegséggel küzdenek, túlsúlyosak, a menopauza időszakánál tartanak és/vagy idősebbek. Tudniillik minél idősebbek vagyunk, annál lassabban tud a szervezetünk alkalmazkodni a változásokhoz, és egy-egy időjárási front vagy éppen az enyhülés nélküli, tartós meleg bizony nagy tehertétel még az egészséges fiataloknak is. Ilyenkor olyan tünetek jelentkezhetnek, mint a kimerültség, az idegesség, a szédülés, a szív- és érrendszeri problémák és az alvászavar. Ez utóbbi ellen magunk is sokat tehetünk.

5 tanács a szomnológustól a kánikula időszakára

Készüljünk föl tudatosan az alvásra!

A tervezett elalvás előtt érdemes lekapcsolni a tévét, mert bár a villódzásra, vibrálásra talán könnyebb elszunyókálni, de egyrészt éppen ez ébreszthet fel minket egy rövid alvás után, másrészt a tévézéssel nem engedjük lecsendesedni a gondolatainkat. Sokkal eredményesebb, ha olvasgatunk vagy éppen relaxálunk az ágyban. Fontos, hogy megfelelő, lehetőleg jó minőségű matracon és párnám feküdjünk.

Délután már ne élénkítsük fel magunkat!

A túl későn elkortyolt kávé, erős tea, energiaitalok, sőt még a dohányzás is erős stimuláló hatást váltanak ki és részben megnehezítik az elalvást, részben pedig az éjszakai pihentető álmot is megszakíthatják. Mivel a függőségek miatt a szervezet éjszaka is küzd az elvonási tünetekkel, ezért a káros szenvedélyekről való lemondás sokszor önmagában is rendezi az alvászavart. 

Teremtsünk optimális körülményeket!

Ha lehet, éjszakára sötétítsük el teljesen a hálószobát, valójában még a világító számlapok, monitorok is megzavarhatják a nyugodt alvást. Ugyanez igaz a zajokra is, minél teljesebb a csend, annál nagyobb az esély a pihentető álomra. Ebből a szempontból a horkolás nem csak annál okozhat alvászavart, aki horkol, de annál is, aki hallgatja. Éppen ezért, a család érdekében is érdemes szomnológus segítségét kérni a horkolás rendezéséhez. Fontos tudni, hogy a horkolás megszüntethető, és ezzel nem csak az egészségi kockázatok csökkennek jelentősen (például az alvási apnoé megszűnésével), de az életminőség is határozottan javul.
A hőmérséklet sarkalatos pontot jelent a kánikulában. Lehet, hogy az egyébként javasolt 18-20 fokos hálószoba ilyenkor kicsit hidegnek tűnik, ne ragaszkodjunk hozzá! Élvezzük inkább az éjszakai hűvös huzatot, ha van rá lehetőségünk és alkalmazzunk néhány trükköt, amelyekkel lehűthetjük a hálószobát. Aludjunk nyitott ablaknál (míg napközben csukott ablakkal és leengedett redőnnyel védekezzünk a szoba túlmelegedése ellen), lefekvés előtt ventillátorral hűtsük le kissé a levegőt, és akár egy vizes lepedőt is akaszthatunk az ablakra.

Próbáljunk nyugodtak maradni!

Ha nehezen meg az elalvás, ne idegeskedjünk ezen, inkább végezzünk valamilyen monoton, megnyugtató tevékenységet, kortyoljunk egy kis citromfű teát. Ha éjszaka megébrednénk, szintén ajánlatos a lehető legkevésbé felkelteni magunkat, inkább kényelmes pózban meditálni, relaxálni – így nagyobb az esély a visszaalvásra.

Forduljunk szakemberhez!

Ha az alvásproblémák nem csak a kánikula napjaiban jelentkeznek, de állandósulni látszanak, forduljunk orvoshoz a probléma kezeléséhez! Figyelmeztető jel lehet, ha elkezdünk félni az elalvástól, ha szorongunk, ha úgy érezzük, egész éjszaka jár az agyunk, ha nem tudjuk elengedni a zavaró gondolatokat, ha nappal nehezen koncentrálunk, ingerlékenyek, fáradékonyak vagyunk, ha romlik a teljesítőképességünk. Mindenképpen szomnológus feladata az alvási apnoé (légzéskimaradás) és a horkolás rendezése is.
- Bármilyen alvászavarról, vagy alváshoz kapcsolódó problémáról van szó, elsősorban ki kell deríteni, milyen okok vannak a háttérben. Az orvosi kivizsgálás során fény derülhet olyan alvásbetegségre vagy egyéb – belgyógyászati, pszichiátriai, fül-orr-gégészeti, kardiológiai, pulmonológiai, urológiai – eltérésekre, melyek kezelésével az álmatlanság is megszüntethető – hangsúlyozza dr. Vida Zsuzsanna, a JóAlvás Központ neurológus főorvosa, szomnológus. - Az álmatlanságot kiváltó okok felderítése után a kezelőorvos feladata annak meghatározása, hogy a kezelés a továbbiakban gyógyszeres, vagy esetleg pszichoterápiás módszerek segítségével történjen.