Ericia Cirino még 2016 novemberében hajózott dán tengerészek és tudósok egy csoportjával Kaliforniából Hawaiira, amikor arra lett figyelmes, hogy napról napra változik a víz felszínén lebegő hulladék mennyisége. Ekkor gondolkozott el először azon, hogy mi okozhatja mindezt. Az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia idén januárban publikált tanulmánya pedig szintén az óceáni „szemétszigetek” témakörével foglalkozik. 

Lefelé húzó örvények

Napjainkig a tudósok nagyrészt úgy vélték, hogy az óceán felszínén lebegő szemét a felszíni- és széláramlatok függvényében koncentrálódik egyes területekre. Az új tanulmányban azonban a tudósok nyomon követték a Mexikói-öbölben elhelyezett sodródó bóják mozgását, és ez alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a lefelé húzó örvények is befolyásolják a folyamatot.

Eric D'Asaro, a tanulmány vezető szerzője, a Washingtoni Egyetem oceanográfusa elmondta: a „lehúzó vízmozgás” és lebegő törmelékkoncentrációk között felfedezett kapcsolat segítésével akár előre megjósolható, hogy a víz mely részein fog majd koncentrálódni a felhalmozódott szemétmennyiség. Sőt, mindez akár a kifolyt olaj vagy műanyag törmelék esetén is alkalmazható.

Mivel az olajfolt gyorsan terjed, és hamar beteríti a vízfelszínt, így a kutatók GPS-szel felszerelt, fánk alakú, biológiailag lebomló műanyagból készült bójákat és kisebb, bambuszból készült lapokat dobtak a vízbe, majd megfigyelték, hogy mindezek hogyan sodródnak az áramlatokkal. Az úszó eszközöket két kutatóhajóból telepítették több száz mérföld hosszan a Mexikói-öbölbe még 2016 telén, 30 – elég viharosnak mondható – nap alatt.

A nyomkövetéshez műholdakat, héliumballonokat és repülőgépeket használtak, amelyek nagy felbontású és infravörös képeket rögzítettek. A víz alatti eszközök és más készülékek közben valós idejű adatokat gyűjtöttek össze a helyi légköri- és óceáni viszonyokról, például a vízsűrűségről és a szélerősségről.

A szakemberek a kutatás során azt figyelték meg, hogy a szétterülés helyett a 326 úszó tárgy fele pár napon belül elkezdett „csoportokat” alkotni egy futballstadionnál kisebb területen. Ezeken a részeken a bóják GPS-adatai erőteljes lefelé irányuló mozgásokat jeleztek, mintha az áramlatok a felszín alatt húzódnának. Az ezen zónákban gyűjtött légköri és óceáni adatok megerősítették a lefelé irányuló örvények létezésének tényét.

Segít a környezetvédelemben is

Egy 2012-es kutatás egyébként hasonló eredményre jutott, így a két vizsgálat adataiból megállapítható, hogy azokon a területeken, ahol eltérő a vízsűrűség – változó a hőmérséklet vagy a sótartalom – örvények alakulnak ki, ezzel pedig a hulladék „összesűrűsödik”.

D'Asaro szerint, ha a nagy mennyiségű adatgyűjtés és -elemzés (Big Data) segítségével meg lehetne jósolni, hogy hol alakulnak ki ezek a konvergencia-zónák, akkor a koncentrált olajfoltok és a műanyag felhalmozódás is előre kiszámíthatóvá válna, ezzel pedig a tisztítás is könnyebbé válna. Sőt, a zónák beazonosítása segíthetne az elveszett hajók, repülőgépek felkutatásában és megmentésében is.

Kara Lavender Law, a Sea Education Association (SEA) oceanográfiai professzora, aki nem vett részt a tanulmányban, a kutatást rendkívül sikeres projektnek nevezte.