Az indiai konyhán a kurkuma, az olasz és görög konyhákon a bazsalikom, a fokhagyma és az oregánó hagyna „ujjlenyomatot”, míg a citromfű, a gyömbér, a koriander és a chili paprika a thai konyhát idézné. A fűszerekben szinte minden nemzet más fantáziát lát, míg hazánkban a kapor főzelékek, savanyúságok ízesítője, addig Skandináviában és Oroszországban a halételek fontos fűszere. A franciák halételeinek a kömény a domináns fűszere.

A fűszerek olyan növényi részek, melyeket frissen vagy szárítva az ételek, élelmiszerek ízesítésére, illatosítására használnak. Nézzük meg, mely növényekből származhatnak!

Fűszerpaprika

Az érett piros színű paprikából nyerik, melyet szedés után megszárítanak, majd változó mennyiségű paprikamaggal őrölnek. Minél nagyobb a mag aránya, a fűszer annál csípősebb és halványabb színű. Az ételeknek nem csak az ízét, de a színét is biztosítja. Három alapvető típusa az édes, a félédes és a csípős.

Bors

A bors egy trópusi kúszócserje csonthéjas termése. Attól függően, hogy a borsot melyik érési szakaszban szedik le, beszélhetünk fekete-, fehér-, zöld- és vörös borsról. Ha a termést még éretlenül, zölden szedik le és a termésfallal együtt szárítják, a bogyók felülete barnás-fekete lesz – így készül a fekete bors. A vörös bors különlegesség, a már teljesen érett szemeket leszedik, majd sós-ecetes páclébe teszik és így hozzák forgalomba, manapság szárított formában is jelen van a piacon.

Oregánó vagy szurokfű

Az oregánó egy félcserje leveleinek szárításával és morzsolásával készül. Vadmajorannának is nevezik, mert íze a majoránnához hasonló. Aromájából sokat veszít a főzés során, ezért lehetőleg kevés ideig főzzük – írja a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége.

Rozmaring

A rozmaring egy örökzöld cserje széles levele, amit a növény virágzásakor vagy azután szednek le. Megszárítják, majd morzsolják. Íze kesernyés, ezért figyeljünk az adagolására. Illatát hosszan megtartja, azonban tálalás előtt távolítsuk el az ételből, mert szára erősen fás.