A gyanús eredetű, hamisított, vagy éppen nagyon olcsó étolajok szennyezettségre, akár ásványolaj- tartalomra utalhatnak, mely azonban étolajban nem kívánatos (még határérték alatt sem).

A Magyar Élelmiszerkönyv előírja, hogy az étolaj esetében az élelmiszercímkén meg kell jelölni, hogy az miből készült és milyen eljárással. Pl.: extra szűz olívaolaj vagy finomított napraforgó étolaj. Kevert olajat viszont "növényi étolaj" címen is lehet forgalmazni, így ha a címke nem tartalmazza az összetételt (mennyiségük csökkenő sorrendjében), a fogyasztó nem tudja, milyen étolajat vásárol.

Előfordul az is, hogy import áruk esetében a magyar címke nem található, vagy hiányos, esetleg a fordítás eltér az eredetitől, amely mind hátráltatja az egészséges táplálkozásra odafigyelő fogyasztót a tájékozódásban – írja a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége.

Mindezek figyelembe vételével járjunk nyitott szemmel a polcok között, és válasszunk olyan olajat, amely nemcsak az egészségünket védi, hanem a családot, vendégeket is elkápráztatja a már megszokott étel új, harmonikus ízével.

Mindennapi jótanácsok

A növényi olajokat érdemes hűvös, fénytől védett helyen tartani, különösen felbontás után, mert fény és oxigén hatására könnyebben avasodnak, s Evitamin-tartalmuk is csökken.

Vigyázzunk, hogy sütésnél az étolajat ne hevítsük túl nagy hőmérsékletre (ne füstöljön), és a sütés időtartama is a lehető legrövidebb legyen. A megmaradt olajat ha újból fel szeretnénk használni, szűrőpapíron át kell szűrni, és úgy eltenni a következő sütésig (ezzel csökkenthető annak lehetősége, hogy az olaj túlhevítésekor esetleg keletkező káros bomlástermék, rákkeltő anyag a szervezetbe kerüljön.) Az olajat legfeljebb két-három alkalommal lehet ismételten használni.

A növényi eredetű olajok bár kedvezőbb összetételűek, mint általában az állati eredetű zsírok, de ugyanannyi energiát tartalmaznak, ezért fontos, hogy a telítetlen zsírsavakban gazdag olajok felhasználási mennyiségével is óvatosan bánjunk.