Sokan vannak, akik szerint a karácsonyi időszak a leginkább megfelelő arra, hogy egy kiskutyát vigyenek haza. Arra nem is gondolnak, hogy ezzel mekkora károkat képesek okozni mind a családtagoknak, mind pedig az ajándékként kezelt állatnak.

A karácsonyi ajándékokra azonban idővel ráunnak, legfőképpen a gyerekek. Amíg a tárgyaktól könnyedén meg lehet szabadulni, addig egy élő állattal már más a helyzet:  a kiskutya, kiscica nem egy termék, amit visszaviszünk, vagy továbbadunk, esetleg kidobunk a kukába, ha rájövünk, hogy nincs rá szükségünk.

Az ünnepek után nem sokkal a legtöbb menhely hihetetlenül megtelik, sokkal jobban, mint az év bármely szakában. Az emberek karácsony elmúltával megpróbálnak megszabadulni az újdonsült „kedvencektől”, vagy azért, mert nem szobatiszta, vagy azért, mert rágcsál, esetleg azért, mert az alkalmi gazda belátta, hogy rossz ötlet volt hazavinni.

A kutyusok ekkor is sérülnek, mivel az emberekbe vetett bizalmuk meginog és könnyen kialakulhatnak náluk különféle viselkedési zavarok, aminek következtében sokkal nehezebben találnak később gazdira.

Karácsony idején a legtöbb menhely leállítja az örökbefogadási lehetőséget, éppen azért, mert tudják, hogy ilyenkor a legtöbb ember csak azért vinne haza kisállatot, hogy örömet okozzon valamelyik családtagjának vagy ismerősének, viszont a döntést nem előzte meg felelős mérlegelés, és később szinte biztos, hogy az adott kutya visszakerül a menhelyre.

Nemcsak karácsonykor érvényes a felhívás: élő állatot nem lehet ajándékként kezelni, a többi ünnepre is igaz ez a megállapítás. Egy kiskutya örökbefogadása persze nem ördögtől való ötlet, ám minden esetben alapos átgondolásnak, mérlegelésnek kell megelőznie a döntést, hiszen egy élőlény sorsáról kell döntenünk.