A Bécsi Állatorvosi Egyetem Messerli Kutatóintézetének munkatársai, Jennifer Essler és kollégái ugyanolyan körülmények között felnőtt kutyák és farkasok körében vizsgálták, hogy érzékelik-e az igazságosságot.

Az állatokat először megtanították, hogy egy jelre megnyomjanak egy gombot, amiért cserébe mindig egy jutalomfalatot kaptak. Később a két állat közül – amelyek láthatták egymást a szomszédos boxokban – csak az egyik kapott ínyencfalatként nyers húst a gomb megnyomásáért, a másiknak be kellett érnie valamilyen szárított eledellel.

Az igazságtalan elbánásban részesített állatok közül ekkor a farkas és a kutya is beszüntette az együttműködést a trénerrel, nem voltak hajlandók tovább részt venni a kísérletben. Amikor ugyanezt nem párban, hanem egyedül játszották el az állatokkal, akkor azok nem tagadták meg az együttműködést, tehát a páros kísérletekben nem a jutalom hiánya, hanem az igazságtalanság miatt sztrájkoltak a négylábúak.

A kísérlet után a méltánytalanul kezelt farkasok távolságot tartottak az emberektől, a kutyák azonban nem. Úgy tűnik tehát, hogy az ember legjobb barátja nem veszi annyira zokon az igazságtalanságot, mint vadon élő rokona – mutatnak rá a kutatók.

A kutyák esetében már korábbi kutatásokban is észlelték jelét az egyenlőtlen elbánás rosszallásának. Ezt azzal szokták magyarázni, hogy a háziasítás során az állatok lassan, de biztosan igazodtak az emberekhez. Úgy látszik azonban, hogy az igazságérzet a kutyák és a farkasok különválása előtt, már a közös ősnél létrejött – vonták le a következtetést a Bécsi Állatorvosi Egyetem kutatói.