A kertbarát számára kevés szemet gyönyörködtetőbb látvány van, mint a veteményesben piros terméseivel tündöklő paradicsomtő, vagy egyéb mutatós zöldségféle.

Nem mindegy azonban, hogy a termesztés kiinduló anyaga honnan származik. Sokak kedvét vette már el a kiskerti zöldségtermeléstől, ha a vágyott koktélparadicsom helyett valami ízetlen, ki tudja milyen fajtájú bogyó fejlődött a széltől is óvott töveken. Vagy ha a frissen szedett zöldpaprika a szendvicsben ehetetlenül csípősnek bizonyul, pedig ugye az árus, akitől a palántát vettük, megesküdött rá, hogy édes lesz…

Egy szó, mint száz, akkor lehetünk száz százalékig biztosak bene, hogy a kívánt fajtát ültetjük ki, ha a palántát magunk is neveljük. Ennek mikéntjéről szeretnénk itt néhány szóban tanácsot adni.

Az első, igen fontos megjegyzés: az „olcsó húsnak híg a leve” bölcsesség a vetőmagokra is igaz. Érdemes prémium minőségű, ellenőrzött, lehetőleg betegségeknek ellenálló fajtáról származó vetőmagot vásárolni. A tasakon feltüntetett információk mennyisége többnyire arányos a vetőmag termesztési erényeivel.

A palántázás fő előnye, hogy a hosszú tenyészidejű, többnyire fagyérzékeny növényfajok esetén a kezdeti fejlődést meggyorsítjuk, ezzel biztosítva, hogy a kiültetett növényeknek lesz elegendő ideje az elvárt mennyiségű termést meghozni. Mindenképpen javasolt a palántanevelés a fejeskáposzta, a kelkáposzta, a karfiol, a dinnye, a paprika, a paradicsom és a tojásgyümölcs esetén, de javasolható az uborka, a cukkini, a patisszon, a brokkoli palántázása is.

A magvak ideális vetési idejét a kiültetés időpontjából visszaszámolva tudjuk megállapítani. A fagyérzékeny fajokat április legvége, de inkább május eleje előtt nem ültethetjük, tehát a vetésnek kb. nyolc héttel korábban kell történnie. A fejeskáposztát már április közepén ültethetjük, és a palánta kifejlődéséhez is elegendő mintegy hat hét.

A magokat vethetjük szaporítóládába (vagy bármely lapos, alul kilyuggatott edénybe), ez esetben az első lomblevelek megjelenésekor – ezek a kelést követően fejlődő sziklevelek után fejlődnek ki -  át kell tűzdeljük kettesével cserépbe a magoncokat.  Kényelmesebb - és apró magvú, lassú fejlődésű növényfajok esetében célszerűbb is - egyenesen abba az edénykébe vetni, amelyben végleges méretéig nevelni fogjuk a palántánkat. Ez lehet kisméretű cserép, de „hagyományos” megoldásnak számít a tejfölöspohár is.

Még néhány jó tanács:

A melegkedvelő növényfajokat csíráztatáskor magasabb hőmérsékletű helyre (például nem túl forró konvektorra) tegyük, és fedjük le átlátszó műanyag lappal. Kelés után megfelelő a szobahőmérséklet is.

A vetésünk földjét állandóan tartsuk nyirkosan. Kézi permetező használatával elkerüljük, hogy az apró magocskákat a sugárban érkező víz kimossa a földből.

Vetésre a legalkalmasabb a semleges kémhatású, talajlakó károsítóktól mentes, készen kapható palántaföld-keverék. Ez tartalmazza a szükséges tápanyagokat is. Nitrogéntartalmú tápszert semmiképp ne adjunk a palántáinknak.

Nagyon fontos, hogy a palánták megfelelő megvilágítást kapjanak. Ennek a legjobb módja, ha kelés után világos, szobahőmérsékletű helyre, ideális esetben télikertbe, de legalábbis az ablakpárkányra helyezzük a növénykéket.

A vetés legegyszerűbb módja, ha a termesztőközegünk felszínére potyogtatjuk a kívánt mennyiségű magot, majd vékonyan (max. fél centi) betakarjuk palántafölddel.

A palánták a legtöbb faj esetén három-négy lombleveles korukban már kiültethetők. Ültetés előtt eddzük a palántákat: helyezzük el őket egy-két napra jóval hűvösebb, de világos és fagymentes helyen, és jelentősen csökkentsük az öntözővíz mennyiségét. Ezzel elérjük, hogy az oviból kikerülve ne sokkolják őket a külvilág zord körülményei.

További érdekességekért, bátran keresse fel a Ház és Otthon  Facebook oldalát!