Minden szülőnél elérkezik az a pont, amikor az összes kreativitást és képzelőerőt latba vetve igyekszik gyerkőcébe minél több zöldséget belediktálni. Aztán minden szülőnél eljön a pont, amikor feladja, mert az évtizedek óta fennálló ellentét nem akar szűnni. No, de a csemetéknek szükségük van a zöldségekre és a gyümölcsökre is, így a ’nem szeretem’ problémakörét új szemszögből kell megközelíteni.

Zöldség kontra gyerek

A kibékíthetetlennek tűnő ellentétre a tudomány tudja a választ. Egy nem régiben zajló kutatás során, amelyet a Deakin University készített, a gyerekek zöldségfogyasztási szokásaira kereste a választ.

A Foodsban publikált eredmények viszont megdöbbentő, a korábbi vélekedéssel teljes mértékben ellentétesek voltak: a közhiedelemmel ellentétben a gyerekek sokkal több zöldséget esznek, főleg akkor, ha az jól van tálalva. A szakemberek a következtetést abból vonták le, hogy a vizsgálatba bevont kigyerekek elé az egyik nap felkockázott a másik nap egészben hagyott sárgarépát tettek. A gyerkőcök annyit ehettek az 500 grammos kiszerelésből, amennyit csak akartak.

Az abszolút befutó az egészben hagyott répa lett, amiből 10 százalékkal több fogyott. „Ez a jelenség az úgynevezett ’unit bias’ jelenségre vezethető vissza, aminek az a lényege, hogyha az ember egyszer elkezd valamit, akkor azt végig csinálja. Ez esetben, egy egész szál répa megevését” –mondta a kutatást vezető Dr. Gie Liem.

A forma a lényeg

Tehát sok múlik azon, hogy milyen formában kerül a gyerkőc elé az étel. A jól kitalált, kreatív falatok gyorsabban csusszannak le, nem beszélve arról, hogyha egészben vagy vastagabb szeletekre vannak szelve a zöldségek.

A vicces tálalás is segít a helyzeten. A mosolygós arcként, kisállat formára vágott zöldségeket a gyerekek nagyobb előszeretettel fogyasztják, mint azokat, amelyek csak egy tányérba kitére kerülnek eléjük. Viszont, minél kisebbre kockázzunk a felszolgálni kívánt étket, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a gyerkőc nem fogja megenni, a fenti jelenség miatt.

Nagyobb erőfeszítés, de az is járható út, ha történetbe foglaljuk a zöldségek mivoltát. Például, ha van kedvenc meséje, mesehőse a lurkónak, akkor máris egyszerűbb a dolog. Bevonhatjuk a kedvenc mesefigurát az ebédbe vagy vacsorába is, elvégre ki ne akarna hasonlítani kedvenc hősére, akinek történetesen, pont a zöldségek a kedvencei?