Hajlamosak vagyunk úgy gondolni az éhezésre, mint ami a fejlett országokat, köztünk hazánkat sem érinti, pedig világszerte még mindig minden kilencedik ember éhezik. Sőt, a probléma hazánkat sem kerüli el. A legutóbbi táplálkozási felmérés adatai szerint ugyan a felnőtt lakosság több mint 60 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, addig más felmérések arra is mutatnak, hogy a hazai gyerekek körében jelen van az alultápláltság.

Éhezés: lehet mennyiségi és minőségi is

Fontos tudni, hogy kétféle éhezésről beszélhetünk. A mennyiségi vagy abszolút éhezés alatt azt értjük, ha valaki nem jut hozzá az egészsége megőrzéséhez szükséges energiamennyiséghez (ez átlagosan 2200-2500 kcal-t jelent). Minőségi éhezés viszont akkor lép fel, ha bár a napi energiaszükséglet biztosított, ezen belül egy vagy több tápanyaghoz (szénhidrát, fehérje, vitaminok vagy ásványi anyagok) nem, vagy nem megfelelő mennyiségben, arányban jut a szervezet.

Az éhezés furcsa ellenpontja, hogy világszerte sok élelmiszer egyszerűen a szemétbe kerül, a túl szigorú minőségi előírások, a lejárat vagy éppen a felelőtlen vásárlás következtében.

Magyarországon évente hozzávetőlegesen kétmillió tonna kidobott élelmiszerről beszélünk, világszerte pedig az összes megtermelt élelmiszer egyharmadára becsülik a kidobott mennyiséget – ez körülbelül 1,3-1,5 milliárd tonna lehet. Pontos adataink a téma jellegéből adódóan azonban nincsenek, jelenleg is több kutatás folyik a mérési módszertannal kapcsolatban. Az azonban világos, hogy a fejlettebb országokban jóval többet pazarolnak a háztartások, a fejletlenekben pedig a termelés, feldolgozás, tárolás, szállítás technológiai hiányosságai miatt keletkezik szükségtelenül sok élelmiszerhulladék. A magyar háztartások pazarlása messze elmarad az élen járó angolszász országokéhoz képest, ugyanakkor még így is körülbelül egymillió ember lakhatna jól abból, amit évente kidobunk.

A túl szigorú minőségi előírásokra sokáig példa volt az Európai Unió rendeleteinek sokasága, amely többek között az uborka vagy éppen a banán görbületét is megszabta. Fontos tudni, hogy ezeknek piacvédelmi céljuk is volt, de időközben a döntéshozók is belátták az emiatt bekövetkező élelmiszerpazarlás tarthatatlanságát, így 2009-től ezen szabályok többségét eltörölték.

Ha jobban odafigyelünk a lejárati időkre, és jól tervezzük meg étrendünket, az életmódunk sokkal fenntarthatóbbá válik, és felére-harmadára csökkenthetjük a kidobott élelmiszerek mennyiségét. Ezt pedig környezetünk és természetesen pénztárcánk is meg fogja hálálni.

További érdekességekért, bátran keresd fel a Ház és Otthon Facebook oldalát!