Jump to content

Felnőni szülők nélkül, sorsok az otthon falai mögött

2016. 04. 25. 00:00

A szép otthon, saját szoba és a családi együttlét sok gyermek számára csak tündérmese. A valóság ennél sokkal zordabb. Sára története egy olyan helyet mutat be, ahol a mindennapi hősök élnek.

Sára 2010-ben, tizenévesként került be a kecskeméti gyermekfaluba, mert a hirtelen egyedül maradt édesanyja nem tudta eltartani három gyermekét. Sárának az utcán kellett volna laknia, de az SOS Gyermekfalunak hála ma már együtt élhet az Ifjúsági Házban a testvéreivel.

Sára édesapja diplomás közgazdász és iskolaigazgató, röviddel szülei válása után került be testvéreivel az SOS-be. Egy piros autóval vitték el őket az iskolából, azóta szülők nélkül élnek. Sokáig voltak kötődési problémái, nem szereti, ha hozzáérnek, az SOS-ben egy nevelőtől kapta meg az első ölelést, ami jól esett neki.

Sárához hasonlóan sokan azért kerülnek be a gyermekfalvak óvó szárnyai alá, mert a szülő/szülők nem tudják ellátni a gyermeket. A leggyakoribb indok a gyerek elhanyagolása, de sajnos sokszor elszakítja a szülőktől a gyermeket valamilyen káros függőség, betegség, vagy szegénység.

A SOS Gyermekfalvak Magyarországi Alapítványa 370 gyerek számára nyújt családias nevelést Orosházán, Kőszegen és Kecskeméten. Az SOS-ben a gyerekek kertes házakban, nevelőszülőknél, biztonságos környezetben, családban nőhetnek fel. Mivel igen gyakori, hogy 3-6 testvér egyszerre szorul állami gondoskodásra, ezért az Alapítvány a házakat is úgy alakította, hogy ne kelljen elszakítani a testvéreket egymástól.

A SOS öt Ifjúsági Házat is működtet, ahol lelkiismeretesen készítik fel a fiatalokat az önálló életre.

A gyermekfalu munkatársai igyekeznek tartani a lelket a gyermekekben, és mindig azt tanítják nekik, hogy rengeteg érték van bennük. Mindenkinek van egy személyes nevelője, aki gondoskodik a gyermekről, így mindenki szem előtt van. A gyermekek mindennapjaikat szabályok szerint élik, a SOS Ifjúsági Házban élők például saját maguk alkották meg a nevelő által is jóváhagyott szabályzatot, és szívesen tartják magukat hozzá. Aki dolgozik, 21 éves koráig, aki tanul, 24 éves koráig, a főiskolások 25 éves korukig élhetnek itt.

Az SOS-ben nevelkedő fiatalok fejlesztőprogramokban, táborokban és kulturális programokon vehetnek részt, hogy esélyük legyen bepótolni az életükből addig kimaradt dolgokat.

Sára ma már egyetemi hallgató és épp önálló életet épít a fővárosban. Szociális munkás lesz belőle és szeretne segíteni az embereken, akik hozzájuk hasonlóan bajba jutottak. Nemrég Strasbourgban egy konferencián az emberi jogok és tolerancia témában tartott előadást angolul. Sárának nehéz élete volt, de a legjobb úton halad, hogy sikeres és boldog felnőtt legyen belőle.