A félelem mára beépült az emberek életébe, a Németországban élőkre pedig ez különösen jellemző. Miután a németeknek nincs különösebb okuk arra, hogy bármitől féljenek, ez egy 21. századi luxusprobléma, ami a jóléti társadalmakra jellemző – jelentette ki Norbert Bolz német médiakutató, a Berlini Műszaki Egyetem nyugalmazott professzora a népszerű televíziós műsorvezető, Milena Preradović blogján megjelent beszélgetésben.

Sok ember van, akik annyira a félelmeik foglyává váltak, hogy tudatosan betegek maradnak, nem is igazán akarnak meggyógyulni. Jól látható ez manapság, a koronavírus idején, de már az elmúlt évtizedekben is megfigyelhető volt a jelenség. Nem véletlenül alakult ki a „német félelem” (German Angst) kifejezés a pszichológiai szakirodalomban – fejtette ki Norbert Bolz professzor.

Szeretnek bolhából elefántot csinálni a németek

A médiatudós szerint a németekre jellemző, hogy elképzelt veszélyekre reagálnak, és túlreagálják a vélt vagy valós veszélyeket. Példaként említette a fukusimai atomreaktor 2011-es meghibásodását, amely Japán mellett sehol a világon nem váltott ki olyan heves reakciókat, mint Németországban. Hasonló a helyzet a brazíliai esőerdő kiirtása okán is: a kutató szerint maguk a brazilok egyáltalán nem aggódnak az őserdő területének csökkenése miatt, bezzeg a németek! Ez is mutatja, hogy honfitársai „szeretnek az elsők lenni a félelemben való osztozásban, és megmutatni a világnak, hogyan kell sajnálni egy másik nemzetet” – fogalmazott Bolz.

„A sajnálkozásban mi, németek vagyunk az elsők, Európában biztosan, de talán az egész világon. Ez egy luxusérzékenység, ami a világ más részein szinte már abszurdnak tűnhet” – mondta.

Mindebből arra következtethetünk, hogy az emberek szeretnek aggódni, félni valamitől. Miután Németországban a magas életszínvonal miatt viszonylag kevés okuk van aggodalomra az embereknek, keresnek mást, ami miatt aggódhatnak. Ez megmutatkozik például a leszboszi menekültek miatti aggódásban, vagy a klímakatasztrófa miatti aggodalomban is – mutatott rá Norbert Bolz.

Sigmund Freud írta le elsőként „a kis különbségek nárcizmusát”, miszerint azok az emberek harcolnak a legtöbbet egymással, akik közel élnek egymáshoz vagy etnikailag közelállók. Például a spanyolok és a portugálok vagy az angolok és a skótok. A németekre is jellemző, hogy a bolhából is képesek elefántot csinálni, ha egy problémával kerülnek szembe, elég a kelet- és nyugatnémetek közötti viszályokra gondolni.

De megfigyelhető a jelenség az átlaghőmérséklet-emelkedés kapcsán is: minimális eltérésből képesek a németek hatalmas problémát csinálni.

Ez egy luxusprobléma, ami kifejezetten a jóléti társadalmakra jellemző – szögezte le a kutató.

Sokan profitálnak a félelmeinkből

A professzor szerint elsősorban az internetnek és a médiának köszönhetően mára valóságos iparággá fejlődött a félelemkeltés. Manapság a politikusok többsége már nem tud igazán nagy tetteket véghezvinni, ezért megpróbálják szabályozni, kontrollálni a mindennapi életünket. A hétköznapi életünk ezért egy végtelen szabálykönyvvé válik.

A média tudatosan épít az emberek alapvető félelmeire, táplálja azokat, és minderre a politikusok még rátesznek egy lapáttal, hiszen a megfélemlítés segíti őket az irányításban. Egyes médiatermékek abból élnek, hogy az emberek félnek, amit tudatosan táplálnak a botrányokról és katasztrófákról szóló hírekkel.

A média és a politika között tehát egy „félelemkartell” alakult ki, és a félelemmel vitatkozni, azt kétségbe vonni nagyon nehéz – mutatott rá Norbert Bolz.

A félelem elbutít

A félelmekkel teli embert a kutató a házából ki-kinéző csigához hasonlította a beszélgetésben. Bolz szerint ez az elbutítás szinonimája.

Minél inkább félnek az emberek, annál jobban visszahúzódnak a csigaházukba; annál kevesebb tapasztalatot szereznek a világról, ezért annál kevésbé lesz köze a gondolkodásuknak a valósághoz.

Magyarán (vagy németül): annál butábbak lesznek. A politikusok pedig tudatosan használják a félelemkeltés eszközét, elég csak a háborútól való félelemre gondolni. A média pedig a történelemben mindig profitált abból, ha valahol katasztrófa történt vagy háború tört ki. A professzor szerint „az emberiség évtizedek óta nem volt olyan messze a felvilágosultságtól, mint napjainkban”.