A kiégési szindróma, avagy bourn out tünetegyüttes hosszútávú fokozott érzelmi megterhelés, amely kedvezőtlen stresszhatások következtében létrejövő fizikai-érzelmi-mentális kimerülés.

Kezdetben önsegítő közösségek tagjainál, krízisintervenciós központok munkatársainál, egészségügyi és szociális intézmények dolgozóinál figyelték meg, azonban a későbbi vizsgálatok során pedagógusoknál, jogászoknál, rendőröknél is tapasztalták a jelenséget. Szinte minden foglalkozás esetében előfordulhat, azonban a kutatások azt mutatják, hogy a humán szolgáltatások területén dolgozók körében nagyobb a veszélye.

Miért égünk ki?

Kialakulásában szerepet játszhat az elismerés hiánya, mely vonatkozik az anyagi jellegű juttatásokra, az alacsony jövedelemre, illetve az erkölcsi elismerés elmaradására. A túlságosan hosszú munkaidő, az extra igénybevétel melletti nagy felelősség is kockázati tényező.

Veszélyeztetettebbek az egyedül dolgozók, akiknek nincs lehetőségük szakmai tapasztalatcserére, és nem kapnak visszajelzést tevékenységükről.

Az elégtelen intézményi támogatás, a vezetőség segítő-motiváló jelenlétének hiánya, a karrierépítési lehetőségek korlátozottsága, az adminisztratív terhek nagy aránya az effektív munkához képest szintén probléma forrása lehet.

A kiégési szindróma kialakulásában szerepet játszik a személyiség. Védő faktor a nyitottság, és ha úgy érzi, kontrollálni tudja a helyzetet.

A kiégés tünetei

A testi-szellemi kimerültség jelei. (Megfelelő mennyiségű többletpihenéssel, például a délutáni alvással sem szűnik meg). Munkában megfelelési-bizonyítási kényszer. Önfeláldozó életmód.

A személy saját lelki-fizikai szükségleteinek háttérbe helyezése, elhanyagolása.

Általánossá válik a közömbösség, az empátiás készség visszafejlődése, fásultság, visszahúzódás vagy védekező viselkedés. Az intolerancia növekedése. Fokozott érzékenység a stresszre.

Az egyén saját „belső világával” való kapcsolat elvesztése. Pl.: idegennek érzik testüket. Depresszió, belső üresség érzése, reménytelenség. Alacsony önértékelés, a munkateljesítmény csökkenése. Szélsőséges esetben a végső kiszállás vágya.

A személyközi kapcsolatokban negatív, cinikus, rosszindulatú kommunikációs stílus. Megfigyelhető még közöny, érzelemmentesség, visszahúzódás, fásultság vagy túlérzékeny, védekező viselkedés.

Nem korlátozódik a szakmai tevékenységre, hanem életérzéssé alakul, a magánéletben is kiábrándulttá, cinikussá, negatív szemléletűvé, rosszindulatúvá válik az egyén.