A kötődéselmélettel az 1950-es években kezdtek el foglalkozni, mely alapján négyfajta kötődési formát különböztetnek meg: biztonságos, szorongó, elutasító és bizalmatlan. A biztonságos kötődésnél az alanyra pozitívan hat a gondozó jelenléte – olvasható a Science News cikkében.
Az elméletet, melyben eredetileg a csecsemő és a szülő közötti kapcsolatot vették alapul, később kiterjesztették, és az állatok kötődési viszonyait is tanulmányozni kezdték. A főemlősökön és kutyákon végzett kutatások után a legfrissebb tanulmányban a macskák és a gazdáik közt kialakuló kötődési formákat határozták meg. Habár a macskákról az az általános kép, hogy maguknak valók, és nem igénylik túlzottan az emberi társaságot, az új tanulmányban meglepő módon arra derült fény, hogy 64 százalékuknál tapasztalható a biztonságos kötődés, és nagyjából 30 százalékuk tartozik a szorongó típushoz, amelynek egyik jellemzője, hogy függenek gazdájuktól. Ez tökéletesen tükrözi az eddigi, állatokkal végzett kísérletek eredményeit, mint ahogy az a Current Biology tudományos szaklapban is olvasható.
A kutatás eredményei alapján kimutatható, hogy a macskák rugalmasabbak és mélyebb szociális kapcsolatuk van, mint azt korábban gondolták. A kutatásban részt vevő Monique Udell, az Oregon Állami Egyetem kutatója szerint ez azt sugallja, hogy a legtöbb esetben valóban szoros az állat és a gazda között létrejött kötelék. A tesztben egy egyszerű szoba közepére ültették a macskatulajdonost néhány játékkal. Azt kérték tőle, hogy két percig ne vegyen tudomást kedvencéről, ne nézzen rá, és ne beszéljen hozzá, hacsak az állat nem lép a felrajzolt körön belülre. A gazdi ezután két percre elhagyta a szobát, majd újból bement, és leült a kör közepére.
A kísérletben 79 macska és gazdája vett részt, és a reakciókról videófelvételt készítettek. Az alapján, hogy a macska hogyan reagált, miután gazdája visszatért, a kutatók megállapították, hogy mely stílus jellemző rájuk. A biztonságos kötődési stílusú állatok üdvözölték gazdájukat, miután az visszatért, hozzádörgölőztek, és megengedték a gazdinak, hogy megsimogassa őket. Csak ezután indultak felfedezni a szoba többi részét. A szorongó típusba tartozók beültek gazdájuk ölébe és állandó figyelmet követeltek. A többi macska próbált elrejtőzni és kitért a gazdája elől.
A kutatók ezután arra is kíváncsiak voltak, hogy lehet-e az állatok hozzáállásán módosítani, ezért a vizsgált macskák egy részét hathetes képzésnek vetették alá, ahol más macskákkal és idegen emberekkel szocializálódtak, megtanították őket leülni és pórázon sétálni. A teszt megismétlésekor azonban azt tapasztalták, hogy alig néhány állatnál tudtak csak változást elérni. Ez azt jelenti, hogy a macska és az adott ember között kialakult köteléken nem nagyon lehet változtatni, ezért az első interakciók jelentősek. A kutatók azt remélik, hogy a kísérletek segítséget nyújtanak abban, hogy az állatmenhelyekről több macskát örökbe lehessen adni a közeljövőben.