Wolfgang Sobotka szerint a háznak csak az alapzata marad meg. Ennek egyes források szerint azért van jelentősége, mert az épület a környező házakkal együtt épp a 17. századi alapzata miatt élvez műemléki védettséget.

A magántulajdonban lévő, de az állam által bérelt ingatlan évek óta üresen áll, felújításra szorul. A tulajdonos azonban nem engedi felújítani. Egyes vélemények szerint azért, mert nem akarja, hogy az épület veszítsen a náci diktátorhoz köthető jellegéből. A Die Presse szerint Gerlinde P. a közelmúltban jelezte, hogy fel akarja mondani a bérleti szerződést és értékesítené a házat. Az állam jelentkezett is vevőként, de a tulajdonos nem állt kötélnek, később már nem is reagált az állam részéről tett ajánlatokra. A belügyminisztériumban aggodalmak támadtak emiatt, és a kormány végül idén tavasszal úgy döntött, hogy az épület gazdájának kártalanítása mellett kisajátítja az ingatlant. Az erről szóló törvényjavaslatot nyáron fogadta el a kabinet.

Ezzel párhuzamosan egy történészekből, jogászokból és a belügyminisztérium munkatársaiból álló szakértői csoport a kormány felkérésére állásfoglalást dolgozott ki arról, hogy mi legyen az épület sorsa. Végül azt javasolták, hogy rombolják le. Ezt a véleményt Wolfgang Sobotka is osztja.

Amennyiben a parlament elfogadja a kisajátításról szóló törvényjavaslatot, a jövő év elején már le is bonthatják az épületet.

Hitler 1889-ben született a német határon fekvő kisvárosban. A nagyméretű saroképület, amelyben élete első éveit töltötte, 1938-ig egy helyi család tulajdonában volt. Akkor vásárolta meg a náci diktátor egyik bizalmasa, Martin Bormann. A nácik felújították és "kulturális központot" alakítottak ki benne.

A második világháború vége felé a nácik fel akarták robbantani, de az amerikai katonák megakadályozták őket ebben. A házat 1952-ben vásárolta vissza az eredeti tulajdonos, aki aztán bérbe adta. Működött a falai közt iskola és bank is, majd 1972-ben az állam vette ki, hogy sérült embereknek alakítson ki otthont benne. Az intézet 2011-ben modernebb helyre költözött.

Az épület azóta áll üresen, gazdája azonban így is pénzt keres vele, a belügyminisztérium és Braunau városa ugyanis havi mintegy 4700 euró bérleti díjat fizet neki a Die Presse szerint.

Korábban a kormány nem pártolta egyhangúan a belügyminiszter javaslatát az ingatlan lerombolásáról. Christian Kern kancellár hívta fel a figyelmet, hogy a ház lerombolásával kapcsolatban műemlékvédelmi aggályok merülhetnek fel. Hasonló fenntartásokat fogalmazott meg Reinhold Mitterlehner alkancellár is.

Az UNESCO műemlékvédelmi szervezete, az ICOMOS ausztriai csoportja is Hitler szülőházának lerombolása ellen foglalt állást.

Wolfgang Sobotka arra a felvetésre, amely szerint Hitler szülőházának lerombolása ellehetetleníti majd a náci kor feldolgozását, úgy válaszolt, hogy Ausztriában élő az emlékezés kultúrája, és a náci idők tudományos feldolgozását továbbra is támogatják. Azt azonban meg kell akadályozni szerinte, hogy Hitler szülőháza neonácik zarándok- és emlékhelyévé váljon.

További érdekességekért, bátran keresse fel a Ház és Otthon Facebook oldalát!