Jump to content

Világörökség lett ez a ház

2016. 08. 02. 16:00

Na jó, több mint egy ház. Le Corbusier épületei közül több tucat felkerült már az UNESCO listájára, de ez főképp megérdemelte.

Az autodidakta francia építésznek és teoretikusnak, a 20. század egyik legnagyobb hatású építőművészeti személyiségének hét országban 17 épületét vették fel az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) világörökségi listájára. Alábbi építményét kétszer elutasították már, de most felvételt nyert. Az idei nevezést megújított formában nyújtotta be három kontinens hét országa: Argentína, Belgium, Franciaország, India, Japán, Németország és Svájc. Az indítvány azt hangsúlyozta, hogy Le Corbusier munkássága „a modernitás globalizálódásának tanújele”.

A világörökség részeként elismert 17 Le Corbusier-épület, illetve épületegyüttes közül 10 Franciaországban található, köztük a Bordeaux melletti Pessac negyven házból álló munkáslakótelepe, amelynek szokatlan formái és színei olyan felháborodást keltettek, hogy a hatóságok nem engedték bekötni a vízvezetéket, ezért az 1924-ben átadott telep hat évig lakatlan maradt.

A világörökség része lett még Franciaországban a párizsi La Roche és Jeanneret épületpár (1923); a poissyi Villa Savoy (1928); a párizsi Porte Molitor-nál lévő lakóingatlan (1931); a Saint-Dié-i Manufaktúra, a Ronchamp község közelében, a Vogézek egy kisebb hegycsúcsán emelkedő Magasságos Miasszonyunk-kápolna (1950), érett alkotói korszakának legszebb darabja, a csónakszerű, domború és homorú falakból megkomponált épület, amely messziről nézve szinte lebeg a táj fölött.

Nemcsak középületeket tervezett

Köztük van még egy nagy marseille-i lakókomplexum (1945), egy 12 emeletes, vékony lábakon álló épület, amelynek a tetején kapott helyet a játszótér, az úszómedence és egy sportpálya; a művész Roquebrune-Cap-Martin-i nyaralója (Cabanon de Le Corbusier,1951); az éveux-i domonkos kolostor (Couvent Sainte-Marie de La Tourette, 1953), valamint a Firminy-Vert-i “Testi és lelki rekreációs központ” (1953-65).

Svájcból két munkája került fel a listára, a Genfi-tó partján, Corseaux-ban fekvő kis villa (1923) és a genfi Clarté-ingatlan. A nevezést benyújtó többi országból egy-egy épület érintett: Belgiumból az antwerpeni Maison Guiette, Németországból a stuttgarti Weissenhof lakótelep két épülete, Argentínából a La Plata-i Maison du Docteur Curutchet, Indiából a csandígarhi Nemzetgyűlési Palota és az Igazságügyi Palota együttese (1953), Japánból pedig a tokiói Nyugati Művészetek Nemzeti Múzeumának főépülete (1954-59).

 

További érdekességekért, bátran keresse fel a Ház és Otthon  Facebook oldalát!
Forrás: hazesotthon.hu | Kép: thepowerroom.com