A panellakásokat sokan összekötik a szocializmussal, holott Norvégiában és Dániában fejlesztették ki őket. A cél az volt, hogy a háború utáni nagy lakásínségben nagy tömegben nagyon gyorsan lehessen lakásokat építeni. Korábban úgy gondolták, hogy ezekkel még 50 évre sem kell tervezni, előbb fogják ugyanis lebontani őket, mivel a családok növekedésével már nem fogják kiszolgálni az embereket. Az évi 100 ezres lakásínség viszont egyszerűen nem volt követhető minőségi ugrással, így milliók élnek ma is panelben. Nem kell azonban amiatt aggódniuk, hogy rájuk szakad a mennyezet.

Kitartanak

A paneleket sokan nem szeretik, nyomasztó, ingerszegény környezet, amihez a rosszabb környéken a „telepi arcok” is hozzátartoznak. A szürkeségre ugyan van már orvosság a panelprogram keretein belül, de sok házat nem tudnak megújítani.

Noha a panelek alapanyaga a vasbeton strapabíró és korszerű anyag a renoválást nem lehet megúszni. Például a homlokzati hőszigetelés – felhasznált anyagtól függően –10-50 évet, a lapos tető vízszigetelése viszont csak 8-25 évet bír ki.

Saját zsebből viszont lehetetlen fedezni a komplett házfelújítást, mert borzasztóan drága. Csak a hőszigetelés, a festés és a nyílászárók megújítása milliárdos összeg (pl.: egy négyemeletes társasház esetében), és akkor a ház előtti közösségi terek még mindig a szocreál korszakra emlékeztetnek.

Máshol más

A volt NDK-ban nagyszerű példák vannak arra, hogy a német egyesülés után egyrészt hogyan ritkították a lakótelepeket, élhetőbb környezetet teremtve a lakók számára, másrészt hogy miként oldották meg a kis lakások összenyitását. Nálunk ez a folyamat még nem indult el, pedig a volt keletnémet példa átvehető lenne itthon is – mondta Mezős Tamás, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének tanára.

További érdekességekért, bátran keresse fel a Ház és Otthon  Facebook oldalát!
(Kép: pixabay.com Forrás: hazesotthon.hu/hirado.hu)