Míg a világ egy része éhezik (a Food and Agriculture Organization 2014-es eredményei szerint ez 804 millió embert jelent), addig a másik fele őrületes ütemben pazarol. Az európai lakosság 100 millió tonnányi ételt dob a szemétbe, amelyek szemétlerakóban, szemétégetőben végzik. Ez még egy problémát eredményez: az égés során keletkező gázok hozzájárulnak az üvegházhatáshoz, ráadásul súlyos forintokat emelnek ki a családi kasszából.

Amerikában a megvásárolt ételek 40%-a nem kerül elfogyasztásra. Ehhez persze –és nem csak az USA-ban – az is hozzá járul, hogy bármi megvásárolható, bármikor. Így, ha a tegnap bespájzolt kaja másnapra nem szimpatikus, elég csak leugrani a boltba és venni helyette valami olyasmit, amihez épp kedvünk szottyan.

A megvásárolt termék mérete is nagyban hozzájárul, hogy kidobásra vagy elfogyasztásra kerül-e. Egyszerű példa erre a hagyma. Ha csupán egy szeletkére vágyunk, akkor is meg kell pucolni egy egészet, ami már két nap múlva nem lesz friss, így már megy is a kukába. Ugyanakkor mégsem lehet megtalálni a megfelelő hagymát a boltban, mert nem minden méretű zöldség és gyümölcs kerülhet ki, csak a sztenderdnek megfelelő.

Fel kell ismerni azt az egyszerű tényt, hogy a fogyasztói társadalom észrevétlenül ösztönöz mindenkit még több vásárlásra, akár kell akár nem. Hiszen egy hagyma kevés, de kettő már túl sok, mit teszel? Kettőt veszel. A megoldás? Vásárolj ésszel. Készíts listát és ragaszkodj hozzá, és ismerd meg a vásárlás pszichológiáját.

Érdekességként a FAO azt is vizsgálta, hogy általánosságba az étel hány %-a veszik kárba globálisan egy év alatt. A válasz 33%. Ha csak azt az ételmennyiséget szeretnénk megtermelni, amit kidobunk, akkor ahhoz, egy Mexikónyi területre lenne szükség. Lenyűgöző, nemde?

 
(Kép: ethicalomnivore.org)